Írások, gondolatok

Nem okollak többé

Évi, nézzünk már rá, hogy miért vagyok én stressz-evő? Miért olyan fontos nekem, hogy erős érzelmi megterhelés és nagy elvárások esetén telezabáljam magam? 
Jó, nézzük meg, ki lennél Te, ha nem zabálnád tele magad, és nem a kaja hozna nyugalmat?
“Az a nő lennék, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.”
És beszélgetünk. Szépen lassan, kártyáról kártyára rajzolódik ki a történet.
Van az Apa, aki lehetett bármilyen okos, nem tanulhatott. Dolgos, erős, robbanékony. Ha elszabadulnak az indulatai, nem csak tárgyak, néha emberek is repülnek. Legfőbb vágya, hogy a gyermeke élhessen a lehetőségekkel. Legyen okos, legyen diplomás, legyen belőle valaki.
Van az Anya. Csendes, visszahúzódó, sokszor “tehetetlen”. Tehetetlen a dühvel, a haraggal, a verésekkel szemben.
A családban akkor van béke, ha esznek. Ezért főz. Mindennap főz. Ez egyrészt elvárás, másrészt belső késztetés a békére.
És van a Lány. Okos, ügyes, tele vágyakkal, félelmekkel, megfelelési kényszerrel.
Gyermek még. A mi szeretnél lenni kérdésre “fodrász” a válasza. Na azt nem lehet.
Egyik oldalról ott az Apa, aki akkor büszke, ha a lánya okos. Minél okosabb, Apa annál büszkébb.
Másik oldalról ott az Anya, aki érzelem-vezérelt, de tehetetlen.
Mit választ a gyermek? Az okosságot. Az “intellektuális biztonságot”. Ez egyrészt segít, hogy ne legyen kiszolgáltatott, másrészt büszkévé teszi Apát. Ezt Apa jóváhagyta. Büszke a diplomára, büszke a vezető pozícióra.
És mit csinál, amikor összetűzésbe keveredik magával, vagy a világgal? Eszik. Ahogyan Apa is nyugodt volt, amikor evett, ő is “megeteti” a haragját, “megeteti” az érzelmeit mielőtt kirobbannának. Míg Apa önmagát és a környezetét is rombolta ezekkel, addig ő “csak” saját magát. Már maga a felismerés is adott jó sok megkönnyebbülést, feloldozást, de az elhangzott oldómondatok – Kérlek nézz rám szeretettel, ha én másként csinálom! – Szeretettel nézek rád, ha másként csinálod! És akkor is hozzám tartozol, ha nem az eszedet, hanem a vágyaidat követed! – hozták el az igazi oldódást.
A végső kártya pedig szépen megkoronázta: “Nem okollak többé, van választási lehetőségem.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük