Elfelejtetted milyen az életöröm…

Napok, hetek óta csak ülök és figyelek.
Figyelem magam, figyelem a változásaim, örömeim, félelmeim, háborgásaim.
És figyellek Téged.
Igen, Téged.
Látom, ahogy rettegsz, tombolsz, félsz, fájsz, szenvedsz, nem találod a helyed.
Látom, ahogy saját frusztrációdtól vezérelve mész neki másnak, nehogy már neki jobb legyen!
Látom, ahogy esténként, vagy hétvégén rettegve, szenvedve ülsz a családi körben, várva, hogy visszamehess végre dolgozni.
Láttam, ahogy a munkahelyedre visszatérve pillanatra megkönnyebbültél, majd gyorsan körülnéztél: mit is keresek én itt?!

LÁTLAK TÉGED!

Látlak elszakadva az érzelmektől, elszakadva az örömtől, elszakadva önmagadtól, a félelem és a megfelelés, a kell, a muszáj zsinórjain rángatod magad egy elképzelt világ felé.
Ülj le egy pillanatra.
Nézz körül.
Nézz magadba.
Valóban ezt szeretnéd?
Valóban itt a helyed?
Valóban ez vagy Te?
Csukd be a szemed.
Figyelj befelé.
Keresd a zenét.
Talán nem hallod meg elsőre.
Talán hangosabbak a gondolataid, a félelmeid, mások hangja…
De a zene szól!
Csak figyelj!
Hallod már?
Halkan.
Egészen halkan.
De ahogy figyelsz, ahogy haladsz egyre beljebb önmagadba, egyre hangosabb lesz.
Már mozdul a lábad.
Mozdul a kezed.
MOZDULJ!
TÁNCOLJ!
Figyeld a szíved!
Milyen boldog!
Boldog, hogy rá is figyelsz végre!
Ha követed, segít továbblépni, meglátni a lehetőségeket, és mutatja neked az utat, hogy megtaláld a Téged megillető helyet.